Valaha mély ibolyaszínű volt, bár az évek során a használattól kifakult, és puha szürkéslila árnyalatot kapott. A szélein több helyen kilógtak a szálak. Az egyik sarkát egyenetlen öltésekkel javították meg, az anyag pedig több helyen is elvékonyodott.
Értéktelennek tűnt.
Ez volt az igazság.
Egyetlen gyűjtő sem akarta volna.
Egyetlen aukciósház sem fogadta volna el.
Még az is lehet, hogy egy adománybolt egyszerűen kidobta volna.
Mégis, amikor ott megláttam, összeszorult a torkom.
Anyám ezt a kendőt viselte a téli reggeleken, miközben a konyhaablak mellett teázott. A vállára terítette, amikor vihar idején
