mellettem ült. Magával vitte a hosszú kórházi látogatásokra, és ezt viselte akkor is, amikor a nagymamám ágya mellett ülve olvasott.
De abban az irodában, ahol a rokonaim házakat és pénzt kaptak, a kendő már kevésbé tűnt ajándéknak, és inkább egy olyan üzenetnek, amelyet nem tudtam megfejteni.
Talán anyám csalódott bennem?
Talán úgy okoztam neki csalódást, hogy észre sem vettem?
Talán Lilának igaza volt?
Gyűlöltem magam, amiért egyáltalán elgondolkodtam ezen.
Az ügyvéd óvatosan felém tolta a dobozt.
„Az édesanyja nagyon pontosan meghatározta, mi legyen ennek a tárgynak a sorsa.”
Felnéztem.
„Mit
