egyedül ültem a házamban.
Újra nyolcéves voltam, amikor egy rémálomból felriadva bemásztam anyám ágyába.
Tizenhat éves voltam, és az első szívfájdalmam után sírtam, miközben ő ezt a kendőt mindkettőnk vállára terítette.
Harmincéves voltam, és a nagymamám műtétje után mellette ültem a kórházi étkezdében.
Az emlékek olyan gyorsan törtek rám, hogy kis híján maguk alá temettek.
A nagymamám, Eleanor, nehéz természetű asszony volt.
Gazdag, büszke és közismerten makacs.
Apjától több ingatlant örökölt, bölcsen fektette be a pénzét, és élete nagy részét azzal töltötte, hogy olyan elszántan őrizte a vagyonát, ahogyan mások
