annak általában oka volt.
„Mit akarsz?”
„Meg akarom venni a kendőt.”
„Clara, ne légy nevetséges.”
„Mit tudtál meg?”
Elhallgatott.
Aztán letette a telefont.
Kevesebb mint egy órával később kopogtak az ajtómon.
Nem Lila volt.
A család ügyvédje állt az ajtó előtt.
Bennett úr egy bőr aktatáskát tartott a kezében.
„Elnézést kérek, hogy bejelentés nélkül érkeztem” – mondta. „Bemehetek?”
Beengedtem.
Leült a konyhaasztalomhoz, és szokatlanul komolynak tűnt.
„A nővére tegnap felkeresett.”
„Gondoltam.”
„Több kérdést is feltett a nagymamája hagyatékával kapcsolatban.”
Töltöttem neki egy kávét, bár egyikünk sem ivott belőle.
„Mi köze ennek
