mindenki feladta.
Talán mindenki, kivéve anyámat.
A kanapén ülve, a vállamra terített kendővel, azon kezdtem gondolkodni, vajon a kendő eredetileg a nagymamámé volt-e, mielőtt anyámhoz került.
Megvizsgáltam a széleit, és az egyik sarok közelében egy apró, bevarrt betűt vettem észre.
Egy „E” betűt.
Eleanor.
Korábban soha nem vettem észre.
Az ujjammal végigsimítottam a betűn.
Életemben először a kendő már nem sértésnek tűnt.
Inkább egy kérdésnek.
Még fogalmam sem volt róla, mennyire fontossá válik ez a kérdés.
Majdnem hat hét telt el, mire Lila felhívott.
A végrendelet felolvasása óta nem beszélt
