megkönnyítheti a felismerést. A szemlélő ekkor már tudja, mely részletek tartoznak össze, és fejben képes fenntartani ezt a csoportosítást. Az elforgatás tehát nem tár fel korábban hiányzó információkat; csupán annyi történik, hogy rövid időre megtöri az uralkodó értelmezést, lehetővé téve ugyanazon vizuális elemek eltérő módon történő rendszerezését.
Egy másik stratégia, ha nem az egész alakot próbáljuk egyszerre azonosítani, hanem egyetlen, valószínűsíthetően arcra jellemző részletet keresünk. Keressünk olyasmit, ami szemre, orra vagy homlokra emlékeztethet. Ha találtunk egy lehetséges részletet, megvizsgálhatjuk a környező területet, hogy lássuk, utalnak-e a közeli formák az arc
